Hanna Hedlund 51 évesen büszkén figyeli gyerekei sikereit – anyaként mégis nehéz elhallgatnia az aggodalmát

Hanna Hedlund számára különleges öröm, hogy gyerekei is megtalálták az utat a zenéhez. Az 51 éves énekesnő boldogan beszél a sikereikről, közben azonban az anyai féltését sem rejti véka alá. Pontosan ismeri azt a pályát, amelyen elindultak, ezért a lelkesedés mellé nála óhatatlanul odakerül az aggodalom is.

Martin Stenmarckkal több mint húsz évig tartott a szerelmük. Házasságuk végül válással zárult, kapcsolatukból azonban három gyermek született. Hanna életének ma is meghatározó öröme, hogy háromgyermekes anya lehet, még akkor is, ha a gyerekei önállósodása olykor próbára teszi a nyugalmát.

Saját magát kissé túlféltő tyúkanyóként jellemzi. Ez az oldala különösen akkor mutatkozott meg, amikor fia, Love elindult az Idolban. Anyaként figyelni, ahogy a gyereke közönség elé áll és megméretteti magát, egészen más élmény volt számára, mint a saját szereplései.

Love egészen a döntőig jutott, a versennyel pedig előadói pályája is lendületet kapott. Nemrég megjelent a Want It című kislemeze, és már fellépéseket is vállalt. Hanna számára különösen sokat jelentett, amit fia ezekről az alkalmakról mesélt.

„Most már fellépni is járt, és azt mondta, ez volt a legjobb dolog, amit egész életében csinált. Szóval a közönség előtti szereplés a legrosszabból a legjobbá vált” – fogalmazott.

Az énekesnő örömére nem Love az egyetlen a családban, aki a zenét választotta. Legidősebb gyermeke, Ida az indiepop világában alkot, és nyáron komoly elismerést kapott: a Denniz Pop Awards díjátadón elnyerte az Årets Rookie Artist/Band, vagyis az év újonc előadója vagy zenekara díjat.

Hanna lelkesen idézte fel lánya sikerét. Idát művészléleknek tartja, akinek az önkifejezés nem ér véget a daloknál, hiszen sokat fest is. Anyaként jólesik látnia, hogy gyermekei alkotnak, megtalálják a saját hangjukat, és örömüket lelik abban, amit csinálnak.

Mégsem tud kizárólag a sikerekre gondolni. A zenei pálya bizonytalanságát ugyanúgy látja, mint a benne rejlő lehetőségeket, és időnként legszívesebben egy kiszámíthatóbb jövő felé terelné őket.

„De anyaként néha azt szeretném mondani a gyerekeimnek, hogy bizonytalan szakmába vágtak bele – hogy ha tanulnak, az biztosabb jövőt jelent” – vallotta be.

Love fellépéseinek öröme és Ida díja így egyszerre tölti el büszkeséggel és teszi nehézzé a féltés elengedését. Hanna boldog attól, hogy gyermekei a zenében találnak kiteljesedést, de a szakma ismeretében azt sem tudja könnyedén kijelenteni, hogy innentől minden rendben lesz.

Írjátok meg a véleményeteket a kommentekben. Egy szülő akkor tesz jót, ha teljes erővel támogatja gyermeke álmát, vagy akkor, ha a sikerek közepén is kimondja, hogy ebből még nem lesz biztos megélhetés?